Zoltán az elmúlt 4 év távlatában rövidtávon évről-évre sikeresnek bizonyult, hiszen többszörösen dobogós teljesítményt ért el madaraival. Az évek során harmadik, második, valamint 2019-ben az első helyen végzett a csapatbajnokságban. A sportággal 2002-ben kezdett el foglalkozni, ám az eredmények nem jöttek azonnal, sokat kellett tanulni, meg kellett értük dolgozni.

Előszeretettel kíséri figyelemmel a postagalamb témájú médiatartalmakat, szakirodalmakat, cikkeket a csongrádi tenyésztő, aki máig azt vallja, bárkitől tanulhat az ember: mindenkit érdemes meghallgatni, mert minden gondolatból levonható valami, amit így vagy úgy, tovább gondolva hasznosítani lehet.

Állományának felépítéséhez nagyban hozzájárult kedves barátja, a néhai Kohajda Ferenc, aki egyfajta mentori szerepet is betöltött Zoltán életében. Számára jól bevált, megbízható, stabil galambok származtak tőle. Többek között egy országos 2. hosszútávú ász galamb, valamint egy kerületi 1. champion tojó közvetlen gyerekeit kapta indulásként. 2006-ban költöztek át arra a telekre, ahonnan ma is versenyez. Az akkori madárinfluenza hatására abban az évben nem röptetett, igyekezte átszoktatni madarait az új házhoz, mely feladatban túlnyomórészt sikerrel járt. 2007-től töretlenül repteti madarait. Eleinte kisebb-nagyobb sikerek, egy-két kerületi díjat repült galamb jellemezte a tenyészetet. A fejlődés egyebek mellett a tapasztalatnak és a rendkívül szigorú szelekció révén kitenyésztett kiváló galamboknak köszönhető.

A sikerek ellenére rövidtávú versenyzését illetően most mégis lezárul egy korszak, a kerületi programtervhez, valamint saját ambícióihoz, érdeklődéséhez igazodva a hosszútávú, valamint maratoni utakra szeretne fókuszálni. Rövidtávú madarai számára már nem lesznek heti rendszerességű versenyprogramok, így erre a távra nem kíván a jövőben összpontosítani. Ezen szép eredményeket elérő, nem mindennapi galambokat szeretné, ha más tenyésztők is javukra tudnák fordítani, állományuk erősítéseként felhasználni.

Zoltán szerint – aki maga is ennek személéletében frissíti, illetve selejtezi meglévő állományát – mindenkinek a saját dúcához, technológiájához passzoló galambokat érdemes beszerezni.

A következő néhány bekezdésben szeretnénk kicsit betekintést nyújtani Zoltán galambászatába, tartási módszerébe, ezáltal közelebb hozva a leendő érdeklődőket a tenyésztőhöz.

Hagyományos özvegy módszerrel versenyzik, csak hímjeit repteti. Van ugyan néhány helyezéssel rendelkező tojója is, ez annak tudható be, hogy régebben a bevezető utakra mindkét nemet nevezte. Kis létszámú állománnyal dolgozik, mindössze 60-70 galamb telel nála. Ideális esetben 8 pár körül alakul a tenyészek száma, azonban a versenyzők alól is hagy galambot. Fontos számára a nevelés, a szelekcióban is szerepe van annak, hogy mely egyed rendelkezik jó örökítő képességgel és alkalmas erős fiatalok felnevelésére. Éppen ezért nem csak tavasszal, de ősszel, a szezon lezárultával is neveltet fiókokat versenyzőivel.A fiatalokat – mivel azok legjobb galambjai alól származnak – szívesen ajándékozza kezdő galambászoknak, így tett idén is. Ezt követően a vedlés alatt még együtt vannak a galambok, csak utána szedi szét őket.
Általában nem szokott a galambok összepárosítására nagy hangsúlyt fektetni, maguknak választhatnak párt, mivel szerinte ebből is ugyanolyan arányszámmal születnek jó egyedek mint a tenyésztői beavatkozással. Különösen a szigorú szelekció hatása, hogy a párosok mindenképp két erős, jó teljesítményű galambból állnak, hiszen a középszerűek nem is maradhatnak a dúc tagjai.
A tavaszi párosítást mindig a programtervhez igazítja, aszerint, hogy az utolsó bemelegítő útra már özvegyen menjenek a hímek, így azok a bajnokságra már megszokják az özvegységet. A tojókat kétszer is engedi letojni, a második körös tojásról özvegyít, így megalapozva a fészekszeretet.

Gyógyszerezésben a minimalista vonalat képviseli, télen féregtelenítéssel indít, majd galambjai megkapják a kötelező alapkezeléseket. Néhány éve már paratífuszra is kezel, észrevételei szerint ez a versenyszezon alatti megbetegedések számát is redukálta.
Nagy hangsúlyt kapnak a galambok egészségének megőrzésében a különböző ásványi anyagok, melyeket egész évben, folyamatosan galambjai rendelkezésére bocsájt.
A versenyek alatt már a trichomonas, légút, kokcidiózis elleni kezeléseken kívül nem igazán alkalmaz egyéb gyógykezelést, ezeket is csak akkor, ha szükségességét látja (például ha meleg vagy esős, párás az idő). Coli ellen még a tojásrakás előtt kezeli galambjait, a fiataloknál pedig csak ha már fejét üti a probléma akkor kezel, mivel ritkán szokott nála előfordulni.
Fiataloknál azt az elvet követi, hogy amíg a fiatalbajnokság kezdetét nem veszi (azaz a pihenő időszakban) a galamb nem lehet beteg. Nyilván előfordulnak kisebb betegségek, melyeket egyénileg kezel, de egy-egy törzsön belül, amíg más dúcból érkező galambokkal nem érintkeznek ritkán szokott ilyen egyedekkel találkozni.

Galambjait nem hajtja házkörüli repülések alkalmával. Reggel és délután kapnak kimenőt, igyekszik ezeket mindig azonos időpontban megejteni.5.00-5.15 között mennek ki az első turnusra, és 7 körül mehetnek be leghamarabb a dúcba. Délután már akár 3 órára is kizárja őket. Nem ijesztgeti a galambokat semmivel, azok kényük-kedvük szerint repülhetnek, sétálgathatnak. Szereti, ha madarai szelídek a versenyszezon alatt, ezt a nyugodtságot az özvegy hímeknél elengedhetetlennek tartja. Még a bevezető utak előtt elviszi galambjait 4-5 alkalommal tréningre, ezek általában 40 kilométer távolságú erősítések. Tavaly a versenyek alatt is vitte a galambokat heti 2-szer is, idén azonban nem, és nem tapasztalt érdemben különbséget.
A fiatalok számára is hasonlóak az elvárások. Igyekszik őket hozzászokatni a stresszhez, magához a folyamathoz, ezért őket sokszor, akár 4-5 egymást követő napon is elviszi ugyanarra a helyre. Majd csak ezután növeli a távot, azonban ekkor már akár meg is duplázza azt.

Galambjaival kész keverékeket etet. Télen 50%-ban árpából áll az eleség, ha hidegebbre fordul az idő a kukorica aránya is nő, vagy a teljes keverékből kapnak többet a madarak.
Fontos számára, hogy a galambok étkezésében ne legyen törés a versenyek alatt, ezért már a tojásrakás időszakára megvesz annyi takarmányt amennyi a szezon zárásáig elégnek bizonyul, és onnantól (a nevelési időszak kivételével, ahol tenyésztakarmányt ad madarainak) ugyanazon keverékeket eteti velük. A magok csíraképességét fontos tényezőnek tartja.
A versenyek alatt napraforgósabb, özvegytakarmányt etet. Amikor még elsősorban a rövidtávot tartotta szem előtt, ilyen volt például a tavalyi versenyidőszak is, akkor a hazaérkezéstől diétás takarmányt etetett madaraival, kivételt képez a csütörtöki és pénteki nap, ahol már bőségesen kaptak a madarak. Csütörtökön még kimérve, de pénteken annyit és azt ehettek, amennyit kívántak. Meg is figyelte, hogy amelyik madár még péntek délután is bőszen fogyasztja a takarmányt az ritkán zárja a hetet jó eredménnyel. Ugyanígy, aki a borsót kiette a takarmányból a pénteki napon, azt nem válogatta csapatba.
Zoltán szerint rövidtávon nagyon fontos a takarmány adagolása, a jó galamboknak elég kell, hogy legyen 1,5 nap erősebb etetés, ahhoz hogy ezen a távon teljesítsenek. Cél, hogy könnyűek legyenek a galambok. Valódi tápértékű, kalóriadús élelemhez csak abban a szűk két napban jussanak, ezáltal pont elegendő energiával indulnak neki a megmérettetésnek és amint hazaérnek ülnek is be a dúcokba.
Idén már kevésbé csak a rövidtávra fókuszált, próbálta saját versenyzőinek képességeit más távokon is felmérni, ezért erősebben takarmányozott. Az adagokat azonban továbbra is mérte – akár a diétás, akár versenytakarmányról legyen szó –, csütörtök, pénteken viszont most is kedvük szerint ehettek a versenyzők.

A csongrádi tenyésztő komoly szelekcióval alakította ki állományát: elvárásainak nem eleget tevő galambok nem kapnak helyet a dúcban. A selejtezés fiatalon megindul, már kis fiókáknál is, ha a két tojásból az egyik később kel ki és látványosan elmarad a fejlődésben a másikhoz képest, akkor a gyengébbik láncszemtől megválik. A fiatalok 20%-át még a fiatalbajnokság előtt kiszortírozza. Külső jegyek alapján válogat, amelyik nem fér bele ezen elvárásoknak attól megválik. Jó galambjainak jellemvonásait keresi az újabb egyedekben, például az ő eredményes Berta vérvonalú galambjaira jellemző, hogy mindnek fehér a farokszéle. Amelyiknek már piszkos kék vagy nem szép fehér, abból nem is lett még jó galambja, ezért ezeket már automatikusan selejtezi. Ezen kívül a nyitott típusú galambokat sem hagyja meg dúcában, a zárt, kívánatos testalkat elvárás nála.

Állományának főbb vérvonalát a Berta, Lázár galambok, valamint az erősítésként beszerzett Koopman vérű egyedek adják. Amelyeket Tóth Ferenc kiskunfélegyházi tenyésztőtől szerzett be.

Minden a rövidtávon eredményességet célul kitűző tenyésztőnek jó szívvel ajánlja az aukción szereplő galambokat Deák Zoltán, aki egyúttal sok sikert kíván minden licitálónak!