Dr. Tóth Lajos a 27.sz Észak-Kelet Tagszövetség elnöke a 2020-as évben az általános röpcsoportszintű bajnoki címet tudhatja magáénak

Dr. Tóth Lajos galambászat iránti szeretete egészen kiskorára vezethető vissza, mindössze 5 éves volt, amikor a kéményükön beesett egy postagalamb a házukba. Öccsével, Dr. Tóth Gáborral, mindkettejüket furdalta a kíváncsiság – Mi lehet ez? Hogy viszik el, és hogy jön haza? Általános iskolás lehetett, mikor újra összetalálkozott a postagalambászattal. Barátjának bátyjai ugyanis postagalambokkal foglalkoztak, megmutatták neki, hogy tartják a madarakat. Nagyon felkeltette ez a Tóth fivérek érdeklődését. Közösen kezdtek el galambászkodni, majd öccse elkerült a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi karára, így a sorkatonaságig egyedül folytatta a versenyzést.1961-es tagfelvételét követően rövidesen, már ’62-ben jó eredményeket ért el a fiatalok versenyén. Az utolsó útra pakolt három galambjából mind helyezte magát, és nem is akárhogyan. Első, harmadik és ötödik helyezést értek el madarai. A sorkatonaság idejére megszakadt a galambászat majd vidékre került, ahol sajnos szintén nem tudta folytatni szenvedélyét, így az majd 20 évre abbamaradt, de a kapcsolata a galambászokkal megmaradt. 2002-ben, Tokajba való költözésekor történt meg az újrakezdés a régi ismerősök és felesége segítségével.

A módszer

Az újrakezdésben, a tartástechnológia magas szintre emelésében segítségére volt nyelvtudása – belga, francia galambászoktól rengeteg mindent ellesett, mi több, Desmet-Matthys tolmácsa is volt – valamint az, hogy az elérhető postagalambász szakirodalmat elolvasta.
A tokaji galambász évek óta szép eredményekkel büszkélkedhet, ám az immáron 3 éve történő totál özvegy módszerre való átállás hozta meg számára a tartós, kiegyensúlyozott sikereket.
A szezon végeztével elkezdődik a galamboknál a vedlés időszaka.Véleménye szerint a megfelelő “sporteszköz”, tehát a tollazat fejlődését a megfelelő minőségű és mennyiségű takarmánnyal, ásványi anyagokkal, valamint az egészségiállapot rendben tartásával tudja a tenyésztő elősegíteni.
Alaptakarmányát hántolatlan rizzsel, kölessel, kendermaggal, fénymaggal, valamint apró szemű kukoricával és apró szemű borsóval egészíti ki. Utóbbi kettő főként a fiataloknál lényeges, azért hogy könnyebben fel tudják szedni a magokat.
Mennyiségben az újévre fordulva, január középétől következik be változás a takarmányban, innentől szűkíti azt, hogy madarai ne hízzanak el.  Ebben az időszakban galambjai reggel csak árpát kapnak, délután kapják a keveréket. Az árpa beszerzésénél körültekintően jár el, hogy az ne legyen hegyes, így azt előszerettel fogyasztják madarai.
Az eleség különös odafigyeléssel, a gabona és egyéb takarmányféleség beltartalmának ismerete alapján kerül összeállításra. Például létfontosságúnak tartja, hogy csíraképes legyen a szemes termény, a csírában lévő vitaminok és fehérje miatt. Hántolatlan rizzsel pedig részben azért is egészíti ki keverékét, mert annak héja alatt arányaiban sok vitamin és ásványi anyag található.
A versenyek előtt megnöveli a hántolatlan rizs és a napraforgó keverékbeli arányát, teszi mindezt azért, mert ezek emésztésekor víz szabadul fel, ezzel igyekszik csökkenteni madarai szomját. Az érkezés után figyel arra, hogy ne egyék tele magukat a galambok, könnyíti ilyenkor a takarmányt. A (vasárnapi) megmérettetést követően kedd-szerdától normál takarmányozásra áll be, nem “dekázza” a takarmányt, érzésre adja azt, ennek ellenére sosincs az etetőben maradék, de elhízás sem fordul elő. Ez is bizonyítja, Tóth Lajos jól ismeri madarait. 

Kiemelendő, hogy galambjai előtt mindig van víz, azt – ha csak teheti – óránkét cseréli.  A galamb bármikor érkezik „tudja”, hogy a friss víz várja.  Versenyek utáni napon, illetve nem csak a versenyszezonban, hanem általánosságban is minden héten fürdővizet készít galambjainak.

Ősszel, a versenyszezon végét követően, a tojókat és a hímeket összeengedi, keltet velük egy fiatalt, majd ezután bezárja a fészkeket. A galambok decemberig, a vedlés befejeztéig lehetnek együtt, ezt követően szétválasztja őket. A fiatalokat csak akkor viszi át a fiatalok dúcából a versenydúcba, amikor már befejezték a vedlést, hogy azt véletlenül se zavarja vagy állítsa meg semmiféle mozgatás.
Tavasszal március közepén egyszerre párosítja versenyzőit és tenyészmadarait. Egy párat enged felnevelni, majd újból engedi őket letojni, de az egyhetes-tíznapos tojást elveszi és ezt követően özvegyít. A tenyészek alól a kicsiket kiveszi mikor már kikeltek, és versenyzőkkel nevelteti fel őket.

Tréningek kapcsán azokat általában a versenyt megelőző egy-kéthéttel kezdi meg, ez az időjárástól függ. A fiatalokat keményen röpteti. Mind a négy égtáj felől megreptet velük egy-egy 80-100km-es utat egyenkénti felengedéssel. Ezzel arra törekszik, hogy a galambok már fiatalon megtanulják, hogy önállóan, ne másra utalva keressék a hazautat. Az idős versenyzőket 3-4 alkalommal viszi el 50-80 kilométeres távokra. A tréningeket igyekszik olyan időjárási körülmények között megejteni, ami a versenyekéhez hasonló, azaz amikor észak-keleti szél fúj. Házkörüli repülésre október-novembertől egészen a vándormadarak, énekesmadarak tavaszi megjelenéséig, a ragadozó madarak miatt, nincs lehetőség galambjainak.
A versenyzés hetében a napi takarítás idejére engedi ki házkörüli repülésre a dúcokból a versenygalambokat, akik este etetés előtt szintén repülnek.
A fiatalok, elválasztásukat követően, a versenyszezon alatt a takarítás idejére kint vannak a versenygalambokkal egyidejűleg is, majd a versenygalambokat behívja, a fiatalok pedig egésznap kint lehetnek. A fiatalokat is nagyon hamar hozzászokatja, hogy a takarítás után az etetésre menjenek be, ennek köszönhetően a versenyeken is nagyon rövid idő alatt ugranak be a galambok.

A verseny szezon elején 70-80 galambot szokott indítani. A hétvégéig figyeli madarait, viselkedésüket, egészségi állapotukat és eszerint válogatja a csapatot következő versenyre. Azt is figyelembe veszi, hogy a galamb ősei, testvérei hogyan repültek korábban. Szerinte, ahhoz hogy jól tudjon a galambász egy-egy versenyre pakolni, jó eredményeket tudjon elérni, kulcsfontosságú a galamb felmenői, testvérei viselkedésének ismerete, mert ez alapján tudják, mire számíthatnak, mit várhatnak el az adott galambtól. Az egészségi állapotuk is döntő fontosságú.
A pakoláskor, közvetlenül a versenyeket megelőzően, motiválásképp 5-10 percre megmutatja a tojót és a hímet egymásnak mielőtt még külön ketrecbe kerülnek.

Az Észak-Kelet Tagszövetség általános bajnoka a kötelező paramyxo, paratífusz elleni oltásokon kívül csak a legszükségesebb esetben gyógyszerez. Fontosnak tartja ugyanis a máj, a vese kímélését. Szerinte a gyógyszeres kezelés, még ha az adott betegséget vagy annak tüneteit meg is szűnteti, gyengíti a galambok szerveit. Mindemellett, miután az első utakon összekerültek a galambok, a hazaérést követően lényegesnek tartja a védekezést, mert a fertőzés veszélye ilyenkor igen nagy.
Gyógyszeres kezelések inkább a versenyszezon kezdetén jellemzőbbek, a verseny közeledtével ritkítja azokat.
A fiatalok betegségének megelőzésében a tenyésztő szerint esszenciális az előregondolkodás. Már akkor védekezik coli ellen, ha bizonyossá válik, hogy jön a 33-37°-os hőhullám, mert úgy véli, hogy ha megjelennek a betegség tünetei már késő, ilyenkor már a kezelés nem lesz annyira hatásos, vagy erősebb gyógykezelés szükségeltetik.

Music: www.bensound.com

Top galambok

Állománya főként a Dr. Bánki Gyulától, Gyulai Józseftől, a csongrádi Kócsó Jánostól és Bőkűti Lászlótól kapott Van der Wegen, Bosch és Desmet-Matthys galambokból, illetve egy szlovák tenyésztőtől származó Delbár vérű madarakból, valamint a mezőmegyeri Szluka Jánostól vásárolt galambból épül fel.

Egyike a dúc élenjáró galambjainak az a Nádas Páltól, valamint Dócs Gyulától származó Plastron eredetű 16-D-186657 számú Cr. hím, mely megbízható teljesítményével több kerületi élhelyezést tudhat magáénak. Minden távon jól repült.

Fia a 2018-D-395830 számú hím amely szintén kiváló versenyző

Az egyike a Szluka Jánostól származó galamboknak a 18-D-395823 számú Klak-Van der Wegen eredetű fekete hím, mely már a 2020. 7. havi szaklap 3. oldalán is szerepelt, mint ragadozó általi áldozat, valamint sérüléséig 5 út 5 helyezést tudhatott magáénak.

A másik Szluka Jánostól származó galambban, a 07-05-28493 számú fekete tenyész hímben, megtalálható mind anyai, mind apai ágon az a beült német tojó, valamint az „arany pár” mindkét tagja, ami a mezőmegyeri tenyésztő állományalapító galambja.

A tenyészállományt erősíti még a 16-D-110770 számú sötét kovácsolt csapos hím, melynek apja a 14-O-24944 számú hím egyéves korában kerületi középtávú champion 1.helyezést ért el, két évesen, szintén középtávú kategóriában, országos első helyezést tudhatott magáénak.
Ennek a hímnek anyja a Kocsó Jánostól származó Bosch vérvonalú tojó.

A Csongrádról kapott galambokban megtalálható Bosch vérvonalra jellemző, hogy képesek a galambok egész későn, sötétben is jönni. Tóth Lajos szinte az utolsó galambot is hazavárja kint ülve a verandán. Úgy véli, akkor kapja vissza a galambtól igazán a törődést, gondoskodást, mikor az küzd és egész későn, sötétben, rossz időjárási körülmények között is jön. Jövőben is szeretné még sok eredményes galambjának hazajöttét figyelemmel kísérni, és az eddigiekhez hasonló sikereket elérni.